Ki vagyok én?
én vagyok az, aki szeretné megosztani veled azokat a módszereket, amelyek nekem segítettek 7 éve, hogy felálljak a teljes célvesztett elkeseredettségből, magányból, szorongásból, és kihámozzam magam gyermekkori traumáim szövevényéből.
Itt vagyok, hogy teret tartsak neked, aki keresed a szabadságodat, és aki készen állsz arra, hogy kilépj a múltad árnyékából.
Csillag Katalin Zita
Emlékszem, hogy mind egyek vagyunk, és mikor veled találkozom, egy részemmel találkozom.
Emlékszem mikor nehéz, mikor fáj, mikor nem ért senki. Emlékszem milyen, mikor annyira sokat érzek, hogy majd bele halok, és hogy milyen nem érezni semmit, és megkeményedni, hogy ne fájjon.
Emlékszem a kétségbeesésre a tehetetlenségre, aztán a lassan felépülő erőre és dühre, ami megállíthatatlan, és ami mindent lerombol, ami bántani akar.
Emlékszem milyen, mikor azt mondják szép vagyok, de én szörnyűnek érzem magam, mikor egy látszólag tökéletes életben élek boldogan, elismerten, emberekkel körbevéve, de belül minden üres, értelmetlen, céltalan és magányos.
Emlékszem milyen sikereket elérni, de magammal mindig elégedetlennek lenni. Emlékszem milyen érzés depresszióban élni, és nem látni a kiutat, és aztán emlékszem arra is, megérezni, hogy legbelül, minden réteg alatt mindig ott van a boldogság.
Emlékszem milyen félni a boldogságtól, a gyönyörtől, de arra is emlékszem milyen megtanulni lépésről lépésre érezni az élet örömeit, hogy milyen megnyugodni abban az érzésben, hogy az élet lehet nekem is jó.
Emlékszem, amikor először eszméltem arra, hogy úgy szeretem magam, ahogy vagyok, minden részemmel együtt, hogy nem akarok megfelelni senkinek. Emlékszem az útra, amit bejártam: minden hullámvölgyre, és hegyre.
Én nem vagyok se guru, se tanító, se gyógyító. Nem vagyok több, tökéletesebb, vagy jobb nálad. Én útitárs vagyok azon az úton, ahol jól ismerem a járást, mert sok bugyrát bejártam, majd megtanultam vezetni ezen az úton másokat.
Együtt utazunk.
